ÜDVÖZÖL DEBRECEN A CÍVIS VÁROS

          A város címere részletes leírása:

-A város címere

Debrecen rövid története

Debrecen területét ősidők óta lakják az emberek. Egészen a rézkorig nyúlnak vissza az ásatások során feltárt bizonyítékok. Bizonyíthatóan éltek a környéken szkíták, szarmaták és avarok is. Debrecen nagyvárossá fejlődése földrajzi szemmel mégis kicsit furcsa, hiszen a puszta közepén áll. Régen viszont az északi oldalán erdőségek húzódtak, határában bővizű volt a Tócó, mely ma már csak jelentéktelen víz. A legfontosabb tényező a város fejlődésében az, hogy jelentős utak kereszteződésében helyezkedik el. Itt találkozik a felvidékről Tokajon át délre és a nyugatról Nagyvárad felé húzódó két útvonal.
Debrecen nevét leírva először 1235-ben találjuk meg. A Debrecen név török eredetű, jelentése:  éljen, mozogjon. Első tulajdonosai is a Debreceni nevet viselték. A város Nagy Lajos királytól kapott városi jogot 1361-ben, és fal nélküli, ún. Mezővárosként működött. Évente négy vásár megtartására volt joga, amiből kettőt, a Gergely s a Mihály napit mai napig is megtartják. E vásárok ma már természetesen más formában és árukínálattal kerülnek megrendezésre, de érdekes színfoltjai a város életének. A városban erős volt a céhek összetartása. Egy-egy utcába tömörödve éltek, és a mai utcanevek is őrzik tevékenységük emlékét. A városnak mindig jelentős volt a mezőgazdasági jellege. Nagy földterületekkel és legelőkkel rendelkeztek. Az 1400-as években a Hunyadiak fennhatósága alá kerül, akiktől árumegállító-jogot kapnak. Ez nagyban elősegítette a kereskedelem fejlődését. Jelentős tevékenység volt a városban az állattartás, az állatkereskedés és a szekerezésnek nevezett bérfuvarozás.Az 1500-as években a református hit nagyarányú elterjedésével Debrecen egyházi központtá is válik. Ez a szerepe a mai napig is fennáll. Erre utal az is, hogy II. János Pál pápa magyarországi látogatása során Debrecent (a kálvinista Rómát ) és a nagytemplomot is meglátogatta. A városban kialakult egy önigazgatási rend, amelyben fontos szerepet töltöttek be a választott képviselők, akik gyakran egybeestek az egyház presbiteri tanácsában ülőkkel, így a vallási és városi vezetés harmóniája mindig megvolt. A város vezetője a bíró volt. Ez a feladatkör a név ellenére a mai polgármesteri funkciónak felel meg.

Az ország három részre szakadásakor a három hatalom ütközőpontjába került. Mivel magát megvédeni nem volt képes, hadserege, vára nem lévén a túlélésnek azt a formáját választotta, hogy mindig behódolt az éppen esedékes hatalomnak, és adóval váltotta meg önállóságát.

A város történetének szomorú és visszatérő eseményei a tűzvészek, amelyek többször elpusztítják Debrecent. Debrecen környékének benépesítésében Bocskai Istvánnak volt nagy szerepe. A nevével fémjelzett szabadságharc után szövetségeseinek, a hajdúknak-akik korábban szilaj, harcias marhapásztorok voltak- területeket és kiváltságokat adományozott. Az ekkor letelepített közel tízezer fő teremtette meg a Hajdúság alapjait. (Hajdúnánás, Hajdúszoboszló, Hajdúsámson stb.)

Debrecennek a Rákóczi-szabadságharcban komoly szerep nem jutott. Talán csak egy szomorú momentum, hogy a város főbírájának házában fogalmazták a Szatmári Béke szövegét. A következő évtizedekben az ellenreformáció keserítette a reformátusokat, és a környéknek is kijutott a szenvedésből. Az 1811-es nagy tűzvész után alakították ki a belvárosnak a ma is látható szerkezetét, és elkezdődött egy tudatos városrendezés.
A város 1849-ben kerül újra a figyelem középpontjába. Az előretörő osztrák seregek elől ugyanis ide menekül a kormány, és itt Debrecenben mondják ki a Habsburg ház trónfosztását. Az első világháború után az ország keleti fele román megszállás alá kerül, aminek a város is súlyosan megfizeti az árát, mert a román sereg kivonulásakor minden mozdíthatót elvitt. A második világháború súlyos harcokkal söpör végig a környéken, de Debrecen újra az ország fővárosa lett, mert 1944 decemberében itt hívták össze az ideiglenes nemzetgyűlést, és itt alakult meg az ideiglenes kormány, mely elkezdte az újjáépítést.A II. világháború végén a bombázások és más harci cselekmények szinte megsemmisítették a nagyvárost. Az esztelen pusztításban az épületek 70%-a szenvedett valamilyen sérülést (több mint fele romba dőlt, vagy súlyosan sérült lett). Amikor 1944-ben megindult a Debrecenben évszázados hagyományokra visszamutató „főnixi” újjáéledés, helyreállítás, egy rövid időre ismét Magyarország fővárosa lett Debrecen: itt ülésezett a háború végén az Ideiglenes Nemzetgyűlés. A harcok elülte után a városi gazdák, iparosok, kereskedők a világégés előtti állapotok helyreállításához fogtak hozzá. Ezúttal azonban a történelem egészen más irányt mutatott. A tulajdonrendszer erőszakos megváltoztatása évszázados hagyományok, beidegződések kényszerű feladását jelentette. Nem csak polgárai, de Debrecen, a nagybirtokos város is elvesztette birtokait és területének több mint felét. Egyebek mellett elcsatolták Hortobágyot, megszűnt Gut és Savóskút hatalmas erdői feletti rendelkezési joga. A város határából kisebb-nagyobb területek a környező falvakhoz kerültek, illetve új községeket alakítottak ki külsőségein (Ebes, Nagyhegyes).

Az 1950 és 1956 közötti esztendőket a nagyarányú iparosítás jellemezte a városban. Ebben az időben jött létre például a Hajdúsági Gyógyszergyár, az Orvosi Műszergyár, valamint a Magyar Gördülőcsapágy Művek.
A hagyományos iparágak megerősödése mellett újabb ipari tevékenységek jelentek meg. A város gazdasági potenciálját – a gyógyszergyáron, az orvosi műszergyáron és a csapágygyáron kívül – többek közt a vasúti járműjavító, a nyomda, a dohánygyár, a baromfifeldolgozó, a tejipari vállalat, a konzervgyár, a húsipari vállalat, a ruhagyár, a megyei építőipari vállalat, a házgyár, a híradástechnikai gyár, a mezőgazdasági gépgyár reprezentálták. A hatvanas évektől a város lélekszámának gyarapodásával párhuzamosan a hagyományos életkeretek is átalakultak. A Debrecent körülvevő kertségek egy részének helyén (Libakert, Vénkert, Újkert, Tócóskert) lakótelepeket létesítettek. A történelmi belvároson ütött sebet a Kölcsey Ferenc művelődési központ megépítése, mely létesítmény ennek dacára a város és a megye kulturális életének valódi centruma lett.
Az 1989-1990-es rendszerváltás Debrecen gazdaságát érzékenyen érintette. A nagy múltú, több ezer embert foglalkoztató üzemek fokozatosan tulajdonost váltottak, megszűntek, átalakultak. A napjainkig (2007) eltelt időszakban a város korábban jelentős ipari üzemei közül eredeti formájában megszűnt a csapágygyár – maga az iparág viszont továbbra is jelentős foglalkoztató –, a baromfifeldolgozó és a dohánygyár. Jelentős fejlődésnek indult azonban például a gyógyszergyártás, a város ipari parkjába világszínvonalú méréstechnikai termékeket, gép- és autóipari alkatrészeket, elektronikai cikkeket, turbinaalkatrészeket gyártó üzemek települtek, s – nem csekély mértékben a helyi beruházásoknak is köszönhetően – megerősödött az építőipar is. Több multinacionális kereskedőcég hozott létre bevásárlóközpontokat a városban. Mára új atlétikai edzőcentruma, sportcsarnoka, versenyuszodája, konferenciaközpontja van Debrecennek, s megújult a város főtere is. Az infrastrukturális fejlődés lehetőséget adott arra, hogy például 2005-ben felnőtt szerenkénti tornász-világbajnokságot, divízió I-es jégkorong-világbajnokságot, valamint hőlégballon Európa-bajnokságot rendezzen a város. 
Egyre emelkedő tendenciát mutat a város tulajdonában lévő Debreceni Repülőtér forgalma, s a város elérhetőségét nagyban javította az, hogy immár az M3-ashoz csatlakozó M35-ös autópályán is elérhető.